Ma reggel újra elmentem egy szaunafutásra, hogy ne legyek totál felkészületlen a félmaratonra, de az itteni futás annyira durva, hogy fél óra futás után még vagy egy óráig ömlik rólam a víz. Az azonban megnyugtató volt számomra, hogy a többi futó még nálam is lassabban vánszorgott a parton.

Reggeli után összekészültünk és még időben kimentünk a hajóhoz, hogy árnyékos helyünk legyen, mert 4 óra napon aszalódás igencsak végzetes lett volna számunkra. A hajó kapitánya és a legénysége is nagyon barátságos volt, ha minden ciprusi ilyen lenne, akkor ódákat lehetne zengeni az országról.

A hajó út majd 4 órás volt, megmutatták a környék barlangjait, legszebb partjait, sőt még a halott városig is felmentünk, legalább is addig, amíg szabadott. A hajós kapitány hosszas kirohanást intézett angolul, hogy milyen szégyen a világra, hogy ciprus így meg van osztva, s hogy a törökök milyen dajkamesék mögé dugják, azt, hogy ciprus északi részét katonai támaszpontnak használják Izrael és Egyiptom ellen. Számomra amit eddig megértettem, kicsit árnyaltabb a kép, de azok számára tényleg csak fekete-fehér lehet, akiknek mindene ott maradt a halott városban.

Az út során kétszer is megálltunk fürödni a gyönyörűen kék és tiszta tengerben, először még halakat is láttam a csodaszemüvegemen keresztül, másodjára azonban egy buli hajó mellett horgonyoztunk le, amelyen olyan hangos volt a zene, hogy az összes hal elmenekült. Többen a hajóról ugráltak be a vízbe, én természetesen nem voltam ilyen bátor, számomra elég volt csak a tatról beugrani, de az is nagy élmény volt.

Ráadásként finom ebédet is kaptunk, melyet személyesen a kapitány szervírozott. Nagyon profi volt szervírozásban, egy mozdulattal tudta a csirkecombból a csontot kihúzni, úgy hogy a hús a helyén maradjon. Nekünk továbbra is a helyi saláta jött be, Mariettával azt ettük meg legelőször.

Itthon végre kipróbáltuk a helyi medencét, ami a tenger mellett nem egy nagy szám, de ha otthon a ház mellett lenne egy ilyen medence az igen üdvözítő lenne. Fürdés után elmentünk megnézni újra a helyi kis monostort, mivel múltkor Marietta hiányos öltözetben volt, így nem tudott bejönni a templomba.

Hazafele fagyizás közben pedig megkerestük az intercity buszok megállóját, hogy reggel pontosan tudjuk, hova kell menni a Nicosiába menő buszhoz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.