Mára Famaguszta volt az útitervben, amit már napok óta néztem hogy lehet megközelíteni. Sajnos túl sok infót nem lehetett beszerezni róla, így felszálltunk az egyik olyan buszra, amelyik a hátárzónához visz és úgy gondoltuk, hogy az majd jól lesz.

Buszvégállomás tényleg a lezárt zónánál volt, de ott semmi nyoma nem volt, hogy át lehet menni. Mikor közelítettem a határhoz, akkor a bódéból egy katona kandikált ki érdeklődve, hogy mit szeretnék, így gyorsan úgy döntöttem, hogy arra nem szeretnék akkor menni. Közben a buszról leszállt velünk egy osztrák házaspár is, aki közben szóba elegyedett egy idős bácsival aki ott kapirgált a kertje előtt. Kiderült, hogy ő is osztrák, és itt van már 1965 óta. Mondta, hogy ahol vagyunk ott esélytelen átmenni, mivel arra van a halott város, ami teljesen le van zárva, jelenleg csak a patkányok élnek ott. Végül négyünknek 60 euróért bevállalta, hogy átvisz minket a határon és még idegenvezetést is tart, ezt az ajánlatot elég gyorsan elfogadtuk, mivel más lehetőségünk nem nagyon volt Famagusztába eljutni.

Ciprus görög részéről, először egy brit területen mentünk át, ahol angol bolt, angol rendőr angol minden van, és utána jött egy szigorúbb határellenőrzés, ahogy beléptünk a török részre. Ide kaptunk szép betétlapocskát az útlevelünk mellé, amivel igazolni tudjuk ki-be lépésünk dátumát.

Famagusztában először a velenceiek által épített várfalra másztunk fel, ahonnan be lehetett látni az egész óvárost. Ennek a várfalnak az egyik tornyát nevezik Othello toronynak, mivel a monda szerint egy 15. századbeli kapitányról mintázta Shakespeare a szereplőjét. Utána besétáltunk a városba, ahol szebbnél szebb templomok, katedrálisok vártak minket elég vegyes állapotban. Volt olyan templom amelybe nem lehetett bemenni, de a résen befotózva látszik, hogy teljesen jó állapotban van, míg a legnagyobb katedrális mecsetté lett átalakítva.

Árak kicsivel olcsóbbak voltak itt, mint a görög részen, ám az áruk eredete még kétségesebb mint ezen az oldalon. Minden esetre a fagyi, amit ettünk a helyi cukrászdában az nagyon finom volt.

Határon visszafele sem volt semmi gond, bár az idegesítő volt, hogy 5 perccel késtük le a buszt, ami a világ végéről hozott volna minket haza, így másfél órát dekkoltunk a görög határ menti faluban, hogy jöjjön a következő.

Itthon még fürödtünk kicsit a tengerben a szálloda strandján, majd vacsora után besétáltunk a városba plusz netet venni illetve megnézni, hogy milyen lehetséges hajókirándulások jöhetnek szóba holnap.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.