Reggel nagy örömünk volt, sikerült második nyertes sorsjegyet is lekaparnunk. A hatalmas nyeremény 400Ft volt, még nem sikerült eldöntenünk, hogy mire költjük ezt a nagy vagyont.

Engem nem hagyott nyugodni, hogy kihagyjuk Limaszol megtekintését, ami az egyik leghíresebb város itt Cipruson. Így megfűztem Mariettát, hogy a pihenés helyett inkább ugorjunk át Limaszolba várost nézni, természetesen a legnagyobb hőségben mindezt. A 30ezres Paphosban sikerült 2 „nagy” buszpályaudvart is építeni, az egyikből indulnak a helyi és helyközi járatok, másikból, ami a világ végén van, indulnak a távolsági járatok. Így csak több átszállással sikerült eljutni délután 1-re az úti célunkhoz, amikor épp tombolt a majd 40 fokos hőség.

Arra számoltam hogy vasárnap miatt nem lesz minden nyitva, de arra nem, hogy az égvilágon semmi. Nem tudtunk bemenni se a várba, se a katedrálisba, mivel mindkettő zárva volt. Egyedül a legnagyobb mecsetbe lehetett bemenni, ami finoman szólva sem volt érdekes. Semmi szentély hangulat nem lengte be a mecsetet, mintha csak egy szőnyeggel leterített szoba lenne csak.

Limaszol azonban leginkább amiatt volt csalódás számomra, mert semmilyen óvárosi rész nem maradt meg, egy teljesen szokványos üdülőváros, 2-3 látványossággal, hogy az unatkozó angol turisták is elmondhassák, hogy adtak a kultúrának… De semmi középkori hangulat nem jön vissza az „óváros” utcáin sétálva! S ez amiatt meglepő, mert hasonló kaliberű más mediterrán városok büszkén megtartották ősi óvárosaikat.

Először úgy gondoltuk, hogy na akkor ha nincs város, akkor legalább strandra kimegyünk, de Larnakával ellentétben itt nem lehet fürödni a városhoz tartozó tengerparton, ahhoz ki kell utazni a városból. Így fogtuk magunkat és az első busszal visszajöttünk Paphosba.

Paphosba újra meglátogattuk kedvenc bevásárlóközpontunkat, ami szerencsére nyitva volt, így egy frappé társaságában sikerült lehűteni magunkat. Itt bementünk a helyi bizbasz áruházba, ami mérete és áruválasztéka elképesztett még engem is. Nem is úsztuk meg, hogy 1-2 nagyon fontos elengedhetetlen dolgot meg ne vegyünk.

Hazaérve gyorsan fürdőruhába bújtunk, és letrappoltunk a strandra, hogy a naplementét a vízből tudjuk végignézni. Mindezt persze vízre ráfeküdve, miközben a hullámok lágyan ringatnak…

Holnap utazunk a sziget másik végébe, kíváncsian várom, hogy az új szállodánk milyen lesz, illetve az ottani tengerpart lesz-e olyan szép, mint az itteni!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.