Reggel hős módjára felkeltem és belekezdtem a háromhetesre zsugorodott félmaratoni felkészülésembe. fél 8kor indultam de már ekkor is rekkenő hőség volt, így 34 perc futás után úgy éreztem magam mintha egy Tatai minimaratont teljesítettem volna.

Reggelikor elbúcsúztunk az étterem magyar személyzetétől, akik egytől egyig nagyon kedvesek voltak velünk, talán amiatt mert már elegük volt a faarcú orosz és angol allinclusive-s vendégből. Mi már a félpanziótól is rosszul voltunk, ha belegondolok hogy még ebédet is kellett volna egyek, akkor biztos rövid távon kidobom a taccsot! El nem tudom képzelni, hogy bírnak emberek ennyit enni! Mi mikor egész nap mentünk és nem ettünk semmit, fele annyit bírtunk enni, mint asztaltársaink, akik piros karszallagjuk szerint az egész napot végigzabálták…

Szobát délig el kellett hagynunk, így a szoba elhagyása után még ejtőztünk 2 órát a szálloda medencéjénél, fürödtünk kicsit majd bemenekültünk az árnyékba, hogy szénné ne égjünk.

Az utazás eseménytelen volt ide Agia Napára, szerencsére sikerült a buszost meggyőznünk, hogy rakjon ki a szálloda előtt, így nem kellett végigcaplantnunk a táskákkal a fél településen.

Az új szállás kicsit fapadosabb, de ez tényleg tengerre néző szoba! Megérkezés után gyorsan mentünk csobbantunk egyet még vacsora előtt. Az itteni vacsora választéka és változatossága nem éri el a pahosit de az ételek íze jó volt és mindketten találtunk megfelelő ételt magunk számára.

Vacsi után pedig bementünk még a városba megnézni milyen a helyi élet, de hamar elfáradtunk a sok orosz kerülgetésében, így hazajöttünk inkább pihenni mint két nyugger.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.