Ma reggel már egész fürge szarvasok voltunk, Veszi térde javul már, nekem pedig már javult az izomlázam, a lépcsőzés még  nehézkesen megy, de egyébként már alig látszik a mozgásomon a pénteki futás.

Mivel ma már munka nap volt itt, így ma egész korán el tudtunk indulni Fujairah felé ami a keleti parton fekszik. Átszeltük a sivatagot, ami itt csak kb 50km-es sávot jelent, utána már hegyek között autóztunk. Azt azért meg kell említenem, hogy ez is egy 3 sávos autópálya volt végig kivilágítva este, minőségét pedig otthon igencsak megirigyelnék, pedig itt is kell alapozni a sivatag miatt, illetve követ törni a hegyekbe.

Fujairah fő látványosságával az erőddel úgy jártunk, mint tegnap a nagymecsettel, kb 1 órát köröztünk a városban, mire megtaláltuk. Közben fotózkodtunk egyet a helyi mecsetnél is, illetve megfordultunk a helyi temetőben is, ahol ékes angolsággal elmagyarázták, hogy az onnan 200 méterre lévő várba hogy lehet eljutni. Ez után még vagy negyedórát köröztünk mire megtaláltuk a bejáratot.

Maga az erőd nem egy nagy szám, de a kilátásért érdemes felmászni rá, jól lehet látni róla mind a hegyeket, mind a várost a pálmaligeteivel. Utána még kimentünk a helyi strandra, de annyira elhagyatott volt és koszos, hogy úgy gondoltuk, hogy jobb ha minél előbb tovább megyünk.

Észak felé van az Emirátusok legöregebb mecsetje, ezt érdemes megnézni, építészetileg is érdekes, a hangulata pedig az ókeresztény templomok hangulatát árasztotta.

Arra felé egyébként jóval kisebb a csillogás és gazdagság mint itt Dubaiban, sokszor már nepáli hangulatom lett volna, hogy ha nem mentem volna egy tökéletes úton, jobbnál jobb autók között. Emberek is szegényebbek, sok  vályogviskót láttunk, amiben Veszi szerint berberek élnek, akik nem hajlandóak modern lakóházakba költözni. Kicsit furán nézett ki , hogy kidőlt bedőlt tákolmányok mellett 10-15 milliós autók álltak.

Lonely Planet ajánlott szép partokat északra, emiatt mi is arra vettük az irányt, de hiába, part nagy része be lett építve szállodának, csak a kikötőkben lehetett lemenni a partra, ami nem túl romantikus a sok ipari teherhajó miatt. Végül Dibba tengerpartján ültünk le egy picit, ahonnan már lehet látni az Ománi hegyeket.

Visszafelé magasabb hegyek között jöttünk át, de nagyon kapaszkodnia nem kellett a kisautónak, mivel minden hegy le lett tarolva az autópálya útjából, max 2km-es szakaszon szenvedett az autó az emelkedővel. Hazafelé igazi zsibvásáron keresztül jöttünk szebbnél szebb műtárgyakat, szőnyegeket lehetett kapni. Mariettával csak azt nem tudtuk eldönteni hogy egy másfél méter magas hattyú vagy egy hasonló magas teve mutatna jobban az erkélyünkön.

Dubai külvárosában sajna volt egy kis balesetünk, mivel egy barom helyi belém jött hátulról egy kicsit a dugóban, de szerencsére nem történt nagyobb baj se velünk se az autóval. Egymást természetesen leanyáztuk autóból, de az arab legény nem sokat törődött a balesettel hanem eszetlenül továbbhajtott az autók között cikázva.

Este vacsora után Veszivel a régi emlékek tiszteletére Fifáztunk egy nagyot, sajnos továbbra is ő a jobb 6 meccsből 1szer sikerült megvernem… Holnap megint átszeljük a sivatagot, ám holnap dél-nyugat felé vesszük az irányt Al-Ain felé.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.