2014.01.29. 06:23
Ras Al-Khaimah környéke
Tegnap kicsit sűrű nap volt, így estére mire hazaértünk kiterültem és nem volt már erőm blogot írni, így most a reggeli kávé mellett pötyögöm e sorokat.
Reggeli indulást tegnap egész jól abszolváltuk, fél 10kor már a reggel dugóban tötyögtünk észak felé, ahol Veszi szerint nincs semmi, nem is értette miért akarok arra felé menni. Az út a helyi alvóvárosok Sharjah és Ajmanon keresztülvezetett, melyekről annyit kell tudni, hogy Dubai és Abu Dhabi kiszolgáló személyzetének nagy része itt alszik, mivel jóval alacsonyabbak a szállásdíjak. Innen ingáznak akár napi 5-6 órát is a munkahelyükre.
Út menti sivatagban most több tevét és berber viskót is láttunk, úgy látszik ők is szeretik a tengerpart közelségét. Berberekről annyit kell tudni, hogy ragaszkodnak az ősi vándorló életformához, nem kívánnak a városban élni. Bár a képet kicsit torzítja, hogy majd minden düledező kalyiba mellett egy új terepjáró pihen…
Jazirat Al Hamra volt az első település ahova mentünk, LonelyPlanet szerint itt gyönyörű halászfalu van. Na ezt nekünk nem sikerült megtalálni, csak kis koszos falut találtunk ami jobban emlékeztetett engem Nepálra mint Dubaira, max annyi volt a különbség, hogy itt a úthálózat és az autók sokkal jobb állapotban vannak. Bolyongtunk kicsit a faluban aztán úgy döntöttünk, hogy inkább átmegyünk Ras Al Khaimanba, hátha ott látunk valami érdekesebbet.
Ras Al-Khaiman óvárosa se volt az a hely, ahol nagyon olyan érzésünk lenne, hogy ki kellene szállni az autóból, mivel semmi igazán érdekeset nem láttunk. Max annyit tudtam magamnak leszűrni, hogy Dubai és Abu Dhabi csillogása mellett a többi emirátusi város megtartotta arab jellegét, s ha nem volt nagyobb történelmi háttere mint Al Ain-nak, akkor nem sok látni való van ott.
Bár azt meg kell jegyeznünk, hogy Ras Al-Khamain palotanegyedében olyan házakat láttunk, amelyek otthon a Rózsadombon is feltűnőek lennének, csiriviri, aranyozott bejárat például kötelező kelléke a házaknak. Az egy másik kérdés, hogy a kecskék a ház mellet rágják a kórókat és a környék totál gondozatlan.
Mivel a városban semmi látnivalót nem találtunk így, elindultunk megnézni a hegyeket, amelyek itt a legmagasabbak. Az út itt a hegyek közötti völgyekben vezetett, követ vivő teherautókon kívül alig járt itt valaki. Kecskék nyugodtan legelésztek a kövek között, madarak pedig csiripeltek az egymást követi kis Pálmaligetekben. Pár helyi egyébként ide építette csodavilláját a semmi közepére, sok esetben csak földút vezetett a házaikhoz.
Úgy terveztük, hogy hamar hazaérünk tegnap és fürdünk egyet a tetőn a medencében, de ebben 2 dolog is meggátolt. Először majd 1 órát ültünk egy baleset miatti dugóban, amit sikerült bármilyen koccanás nélkül megúszni, pedig a helyi sofőrök mindent megtettek, hogy jó pár horpadásunk legyen a verdán. Másik egy órát az autókölcsönzőben töltöttük, mivel egy ideig várattak minket, majd benyögték, hogy csak akkor adják vissza a foglalót ha adok hitelkártyát, ami nekünk nincsen és ezt mondtuk is nekik. Veszit próbáltam hívni, de ő, mint utólag kiderült, bealudt a kanapén. Végül abban maradtunk a kölcsönzőssel, hogy Veszi majd két hét múlva átveszi a foglalót, mikor minden büntetési számla beérkezik…
Kis itthoni pihenő után közösen elmentünk esti városnézésre és vacsorázni a Burj Kalifa környékére, ami jelenleg Dubai legfelkapottabb része. Megnéztük a világ legnagyobb szökőkútjánál az egyik műsort, ami egy zenére megkomponált „költemény”. S természetesen minden fél órában más-más kompozíciót adnak elő. Közös vacsora után, még fagyiztunk egyet, mivel az esti 20 fokban ez igen kellemesen esik az embernek. Ilyenkor télen a helyi éttermek is teraszokat, kiülők alkalmaznak- mivel az enyhe időben ki lehet ülni. Nyári estéken a 40 fokos melegben nem sok embert lehet rábeszélni hogy egyen kint a teraszokon, mivel 5 percen belül ráolvad a ruha.
Mai program a Burj Kalifa meghódítása, illetve a legnagyobb bevásárlóközpont felfedezése. Délután csomagolunk és ma este/éjszaka már otthon alszunk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek