Még otthon mikor terveztük ezt az utat láttuk Mariettával, hogy a Trodos hegység kolostorait csak helyi idegenvezetős megoldással tudjuk abszolválni. Így szerdán besétáltunk a legközelebbi utazási irodába és csütörtökre lefoglaltunk egy egész napos buszos utazást angol nyelven. Reggel 7.20kor vett fel minket a busz, így jó korán kellett kelnünk, hogy reggelizni tudjunk. 7 előtt már ott tébláboltunk az étteremben a többi utazóval egyetemben, és próbáltunk a már kirakott ételek közül választani.

Busz, nagy meglepetésemre, pontban 7.20-ra meg is érkezett, már egy pár volt fent a buszon, melynek a hölgy tagja annyit beszélt a velünk együtt felszálló angolokhoz, hogy azt hittük ő az idegenvezető. Ez a tévhitünk akkor foszlott szét, mikor Paphoszban felszállt egy idősebb pasi nyakában egy igazolvánnyal és bejelentette , hogy ő az idegenvezető. A hölgy továbbra se nagyon akarta átadni a szót az idegenvezetőnek, így komoly csörte kezdődött közöttük, amely egész nap kisebb-nagyobb csatákat eredményezett.

Számunkra pozitív esemény volt, hogy további magyarok is felszálltak a buszra, így nem kellett végig csak az angolokra figyelnünk. Az egyik közülük itt dolgozott, így sok érdekes dolgot tudtunk meg a helyi viszonyokról.

A busz közben elindult a hegymenetbe és kb 1 órás cammogás után meg is álltunk az első kis falucskában megnézni egy kolostort. Sokat nem tudtam meg a településről, mert az idegenvezető annyira dagályosan beszélt, hogy nem volt türelmem végighallgatni így mindig elmentem fotózni. A falvacska egyébként tipikus mediterrán település volt sok kis szűk utcácskával.

Következő megálló a nagyhírű Kykko monostora volt, ahova majd 2 órás andalító buszút vezetet az erdőn keresztül. Mi sokra nem emlékszünk az útból mert mindketten aludtunk mint a mormota… Maga a monostor számomra csalódás volt, mivel semmi ősi jellege nem volt, látszik hogy a helyi papoknak rengeteg pénzük van és az egész monostor fel lett újítva. A híres ikonjaik előtt pedig olyan hatalmas sor állt, hogy megcsókolhassa, hogy be se mertünk állni a sorba. távolról megnéztük őket, nem hoztak igazán lázba minket.

Következő kolostorba egy újabb 2 órás búszút vezetett az erdőn keresztül, amiről hiába lelkesedett a helyi idegenvezető számunkra hihetetlen álmosító volt a táj és főleg az ő monológjai. közben még megálltunk megnézni a helyi szabadságharcos Makarios síremlékét ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a környező hegyekre.

Utolsó kolostorban legalább lehetett érezni valamit a régi világ hangulatából, de sajnos nem kaptam vissza azt a hangulatot amit vártam tőlük. Számomra az egész út nagyon turistaparádé volt, a kolostorokban nem éreztem, hogy ezek mindenképp a világörökség részének kellene hogy legyenek…

Szerencsére egész korán hazaértünk, így még volt időnk ebéd előtt egy nagy fürdésre. Ja és nagy lelkesen kapartuk le a napi sorsjegyünket, sajnos kevés sikerrel. Eleddig csak egy volt nyertes még az első napon! Reméljük a lottószámainkat kihúzták legalább!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.