Bár tegnap este megérkeztünk ide Larnakába, az igazi első napnak csak a mait tekintjük. Tegnap csak arra volt erőnk, hogy elvonszoljuk magunkat valahogy a szállásra smegegyük még az esküvőről megmaradt ételeinket.

Ma reggel jó sokáig aludtunk, amivel az utóbbi napok alváshiányát próbáltuk bepótolni, kevés sikerrel. Gyors reggeli után nyakunkba vettük a várost, a közelben lévő nevezetességeket kb 2 óra alatt le is tudtuk. Gyakorlatilag műemlék nem igazán található itt Larnakában 1-2 templom és mecset kivételével. Városban túl sok régi házat nem lehet találni, amelyik még áll az pedig egyáltalán nincs rendbe hozva. Az egész várost egyébként egy koncepciótlanság jellemzi, egyenes utcát nem sokat találni itt, a házak össze vissza épültek, egymás hegyén hátán. műemlékvédelmet pedig nem igazán ismerik, vagy csak azt őrzik ami legalább 500 éves…

Városnézésből hazatérve kicsit pihegtünk itthon a nagy meleg miatt, strandra nem akartunk a nagy napsütésbe menni, így elmentünk körbenézni, hogy milyen árak vannak a helyi boltokban. Ezzel a vállalással rosszul jártam, mivel a kis feleségem berángatott az összes boltba a környéken, mivel hogy épp leárazás van. Természetesen semmit nem vettünk de elment vele vagy 2 óra.

Ezek után nekiindultunk a város egyik nevezetes mecsetjét megnézni, ami a városszélén lévő sós tó partján áll. Ez a mecset arról híres, hogy a helyén esett le a szamaráról Mohamed nevelő anyja és halt itt hősi halált. Város szélén lévő sós tóban így nyáron nincs víz, így az útikönyvben lévő Flamingók sem volt a vízében. Eljutni oda tömegközlekedéssel majdnem lehetetlen, minket is megszánt csak egy buszsofőr és megállt a mecsethez induló út kereszteződésében. 1km-es séta után konstatáltuk, hogy írd és mond 3 percünk van a megnézésére, mert jön az utolsó busz ami a mecsetnél jár. Berohantam mint egy japán turista két perc alatt lefotóztam amit csak tudtam és szaladtam vissza a megállóhoz hogy le ne késsem.

Természetesen a busz sehol nem volt. 20 perc múlva sem. végül visszagyalogoltuk az 1 km-et a szaharai tájon, hogy legalább egy buszt ott elkapjunk és haza tudjunk jönni. Közben még volt egy kis intermezzo is, mivel engem megcsípett egy darázs, szerencsére az életmentő doktorom gyorsan ellátott és így nem lett semmi bajom. A slusszpoén a végén pedig az volt, hogy a telefonomon az óra automatikusan átállítódott napközben a helyi időre, így bőven meg tudtuk nézni a mecsetet is és nem anyáztuk volna a buszsofőrt és annak egyenes ági felmenőit hazafelé…

Szaharai túra után lecsattogtunk a tengerpartra és a vízben hevertünk egészen naplementéig, mivel annyira kellemes volt a víz, hogy nem volt kedvünk kijönni belőle. Este még elmentük vacsorázni egyet mivel itt csak reggelivel vagyunk.

Holnap reggel utazunk Paphosba, ahol 6 napot fogunk tölteni, ha lesz net akkor majd jelentkezem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.