Tegnap ki akartam próbálni, hogy milyen „hajnal” 3-kor kelni, mivel a holnapi futás helyi idő szerint reggel 7 kor lesz, ami otthon még csak 4 óra. De ezt az ötletet éjszaka gyorsan elvetettem és átállítottam a szokásos fél 7-re. Szerencsére most itt már olyan világos van hogy a bekapcsolva hagyott ébresztő csörgés után már nem tudtam visszaaludni.

Utazás szerencsére jóval eseménytelenebb volt, mint ahogy gondoltam, repülő időben indult, nem volt túl nagy tömegnyomor a gépen így ketten egy hármas ülésben kényelmesen el tudtuk viselni az út fáradalmait. Marietta az ablak mellett ült, hogy lássa a tájat, de túl sok mindent nem lehetet látni, mivel az út nagy részén felhős volt az ég, így csak az éjjeli városok, olaj fúrok fényét sikerült észlelni az ablakból.

A Wizzair Dubai új repterére száll le, amiről Veszi előzetesen annyit mondott, hogy a világ legnagyobb repterének szánják, 5 kifutót építettek rá és ezzel váltanák ki a jelenleg belvárosban lévő régi repteret. A város növekedését jól jellemzi, hogy Veszi 10 évvel ezelőtt dolgozott a régi reptér bővítésén, melynek nagy részét akkor építették meg.  Kellemes meglepetés az új reptéren az volt, hogy a leszállás után kb 20 perccel már kint voltunk csomaggal a reptérről, ami az eddig másfél órás várakozás, sorban állás után igen üdítően hatott. Az új reptér nagy hátránya hogy autóval kb 1 órára van a belvárostól és ide még semmilyen metro, tömegközlekedés nincs kivezetve.

Reptéren még csak 15 fok volt, mondtam is magamban, hogy ha ilyen idő lesz akkor lehet, hogy mégis kell a kabát. Mire beértünk a városba a tenger közelsége felmelegítette a levegőt 21 fokra, így az esti séta alkalmával már egy rövid ujjú póló is elég volt. Vesziék szerint itt most kemény tél van, múlt héten még esett is az eső…

Ma szokásos városnéző túrát tervezünk, felvesszük a rajtszámokat, és készülünk a holnapi nagy futásra. Esti nagy nosztalgiázásban arra jutottunk, hogy ha a 22(!) évvel ezelőtti csúcsformánkban lennénk, akkor talán 5 km-t tudnánk az etiópokkal futni az élmezőnyben, de most a kitűzött cél, hogy valahogy végigfussuk ezt az örültséget, amibe belehajszoltuk egymást.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.