Al Ainról annyit sikerült megtudnom előre, hogy az egyetlen nagyváros errefelé, amely nem a tengerparton van és szerencsés fekvése miatt nyáron a helyi előkelők ide menekülnek a nagy meleg elől. A város maga másfél órára van Dubaitól, de mire kiverekeded magad a városból legalább 2 óra lesz az út.

Al Ain további nevezetessége számomra a 3-4 sávos körforgalmak, amelynek a ritmusát a végén már egész megéreztem, de igazi logikáját, hogy a helyiek mi alapján mennek ki be a sávokból még most sem mindig értem. A lényeg az, hogy ha egy autó kimarad az előző bejövőnél neked taposni kell a gázt, közben nézned a két tükrödet, hogy beléd ne menjenek, illetve ha nagyon külső sávban vagy akkor el ne sodorjanak azok, akik a belső sávokból épp ki akarnak menni.

Város múzeumaival nem volt szerencsénk, mivel hétfőn minden zárva volt itt, így mind az erődöt, minden a Lonely Planet által javasolt múzeumot ki kellett hagynunk. Szerencsére az Oázisba be lehetett menni, amely az régi Al Ain oázisán terül el. Oázis érdekessége, hogy ez is fel van parcellázva és minden földnek van gazdája. Itt a telek, tanya helyett az emberek az oázisba mennek ki egy kis kertrendezésre.

Környék másik nevezetessége a Jebel Hafeet hegy, melyről be lehet látni az egész környéket tiszta idő esetén, bár a leginkább csak homokot lát az ember akkor is. Hegyre egy jó kis szerpentin vezetett fel, több helyen 30ra le kellett lassítani, hogy be tudjam venni a kanyart. Kisautó megküzdött vele, de még az alap automataváltóval is fel tudott menni, nem kellett visszakapcsolni kettesbe. Lefele jövet már jobban problémáztam, mert 2-esben nagyon bőgött a motort, ha pedig a normál fokozatban volt, akkor a féket kellett izzóra fékeznem.

Autó legidegesítőbb dolgát a sebességlimitet eddig még nem is írtam! Autó 120-nál elkezd csipogni, és addig csipog, amíg nem megyek alá. Ez amiatt idegesítő, mert csak 114-el megyek ilyenkor a GPS szerint. Az automata váltós autó gáz pedálja jóval nehezebb, mint a normál váltósé, így a lábad pont abban a szögben tartan,i hogy még épp 120-al menjél hosszú távon lehetetlen.

Este még átmentünk közösen Dubai régi részét megnézni, itt jó sok hamisítványt árulnak az indiaiak és nehéz úgy bármire ránézni, hogy ne próbáljon eladni számodra valamit. Az aranybazár körbejárásával végeztük a napot, ahol oly szép nagy arany nyakbavalókat árulnak a legtöbb helyen, mint ami a képen is látható. Kérdeztem Veszit, hogy ki az az ízlés ficamos, aki ilyet megvesz, erre azt mondta, hogy a legtöbb indiai inkább éhezik évekig, csak hogy egy ilyenje legyen…

Holnap lesz az utolsó teljes napunk itt, holnap észak felé vesszük az irányt tengerpartot nézni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.